Gróf Széchenyi István az egyik leghíresebb magyar. Élete során volt ő politikus, író, polihisztor és egyszer tévedésből férfi fehérnemű modell is. 

 

Gyerekkorában Nagycenken élt, egy később róla elnevezett kastélyban, és ekkor még olyan volt, mint a többi vele egykorú kis gyerek: imádott nagyokat pukizni és a homokozóban játszani. Édesanyja emlékirataiban megemlíti, hogy a kis Pistike, már azért ekkor is elég szeleburdi volt, mindig megette a homokot és rengeteget bolondozott.

 

Aztán ahogy telt múlt az idő Széchenyi idősödni kezdett, szakállat növesztett és beállt katonának. Eredetileg asztronauta szeretett volna lenni, de legnagyobb bánatára, sem az oroszok, sem az amerikaiak nem nagyon akarták alkalmazni, saját állításuk szerint ennek legnagyobb oka a bohókás szakáll volt, valamint az, hogy Széchényi a nyelvét kiöltve próbált hangyákat utánozni, pedig azt nem is úgy kell.

 

A katonáskodásban a fiatal István elég ügyes volt. Jól célzott, jól töltött és a parittyával is ő bánt a legjobban, habár ezt nagyban annak köszönhette, hogy a seregben senki más nem használt parittyát. 

 

Miután jól kikatonáskodta magát úgy döntött békésebb életmódot választ és elkezdett világot látni. Mindenfelé amerre a lába vitte. Utazásai során nagyon beleszeretett a lovakba is, na persze nem úgy, mint Staller Ilona. Magyarországra visszatérve szerzett is pár lovat és saját, illetve pénzes barátai részére lóversenyeket szervezett, eleinte lóhiányában úgy, hogy saját maga nyargalt végig az ovális alakú pályán, amit a nagyszobában alakított ki. 

 

Miután már a töke ki volt a lovakkal és a jelmezébe is egy szú család költözött, úgy döntött írni kezd. Elsőként egy pajzán mese részletei kezdtek körvonalazodni a fejében, ám ezt a művet aztán csak nem adta ki, helyette inkább a Hitel című könyvét dobta piacra, mivel úgy vélte, abban is van elég szopás.

 

Mivel ennyire ügyes és okos volt, 1848-ban Batthyány felfigyelt Széchenyire, aki csak "Pistámnak" szólította mindig a megszeppent Istvánt. Aztán mivel Pistája sokat utazott úgy döntött, hogy közlekedésügyi miniszteré koronázza. 

 

Széchenyi nagy lendülettel vetette bele magát új munkájába. Elkezdte szabályozni a Tiszát, valamint az M0-ás és az M1848-as építésébe is belefogott. Tervszerűen megtervezte a légiközlekedést, illetve a metrók ásását is beütemezte, de mivel a fúrópajzsok késve érkeztek kiskanállal és régi homokozó vödrével vágott neki az építkezésnek.

 

Ennek és az egész életében tartó komoly fizikai igénybevételne köszönhetően öreg korára Széchenyi igazán megrottyant. Tovább tetézte a bajt az is, hogy Széchenyi megőrült és ekkoriban még tényleg újdonságnak számított egy elmebeteg politikus. Érdekessége a dolognak, hogy a 21. századra ebből egy divatirányzat fejlődött ki.