Petőfi Sándor igazán híres ember volt és még most is az, mert iskolákat, utcákat, tereket, házakat és árván maradt ékszerteknősöket is szokás róla elnevezni.

Petőfi Sándor Kiskőrösön született egy házban, de ekkor még nem is így hívták, hanem csak később, mikor már öntudatra ébredt neveztette át saját magát, mert önkényes volt, de nagyon.

Gyerekkorában a többi gyerkőctől eltérően sosem ment homokozni, bújócskázni és a Playstation se igazán érdekelte, ezek helyett lúdtollat fogott és írogatott. Hátrányként érintette, hogy ekkor még nem ismerte a betűket. Ezeket a verseit nem is nagyon érti meg senki, bár nagy szeretettel ajánlják különösen okos és nagy fejű babák számára.

Petőfi aztán az iskolában hamar elsajátította a betűket és innentől csak a verselésnek élt. Ahogy az iskolai fűtő bácsi, Rőzse Emil nyilatkozta a Borsnak "A kis Sanyika folyton csak a padban matatott, először asszittem, hogy a még kisebb Sanyikával jáccadozik, tuggyák, hogy megy ez, de később rágyüttem, hogy lúdtoll van a markába', neköm mán ekkó gyanús vót." A fűtő bácsit sajnos később pedofília miatt a bíróság jól elítélte.

Felsős korában aztán Sanyika változásokon ment keresztül. Tanáraitól vehemensen követelte, hogy mostantól Sándornak, vagy Alexandrosznak szólítsák és a menzán is rendre félig megrágott kenyérbombákkal terrorizálta társait. Lázadó lett.

Felnőttként pedig tovább folytatta ezt az életmódot, beférkőzött a Pilvax kávéházba, ahol rendre legyeket dobált Vasvári Pál kávéjába és gyakorta húzgálta észrevétlenül Jókai Mór szakállát is. Jókai emlékirataiban így írt erről: "Mindig tudtam, hogy az a kis majom az."

Petőfi aztán az 1848-as eseményekből is kivette a részét, először csak hangos bekiabálóként a tüntetéseken, majd később saját verseit előadva. 1848 március 15-e előestéjén még nem volt olyan álmos, ezért megírta a 12 pontot is, ami az egyik legismertebb alkotása és amit most idéznénk is:"............"

Március 15-én Petőfi volt az, aki a Pilvax kávéházban felkiáltott és követelte Táncsics Mihály kiszabadítását. Jókai erről így írt visszaemlékezéseiben: "Neki is csak a szakállát akarta. Tudhattuk volna."

A szabadságharc kitörésekor éppen fasírtot készített kedvenc albérletében, de a szabadság harc hírének hallatán rögtön lemasírozott a sarki szatócshoz és fegyvereket követelt. A szatócs nem tudott mit tenni, fegyverekkel látta el az ifjú forradalmárt, bár a kutatók a mai napig nem tudják, hogy honnan szerezte ezeket és hogy egyáltalán mi az a szatócs.

Petőfi aztán vígan kurjangatva indult meg a csatába. Később aztán ezen csaták közben tűnt is el. Bár egyesek szerint csak megjött a kedve a bújócskához, hiszen gyerekkorában érthetetlenül mellőzte ezt a kellemes játékot.

A fenti kép éppen azután készült, hogy Petőfi a kéményben játszott, meg mosdani sem volt ideje, amiért különösen dühös volt a tekintete.

A bejegyzés trackback címe:

https://enaztantudom.blog.hu/api/trackback/id/tr903137306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.