Boldog Karácsonyt meg hohohoho. Oké, tudom ám, hogy itt még nem tartunk, viszont mára egy karácsonyi beütésű filmet hoztam. Mondjuk amerikait, szóval nem a saját magát kulcslyukon bepasszírozó Jézuskáé a főszerep, hanem a piros kabátos, télapóé, akinek van zsákjában minden jó. És igen, tudom, hogy hamar van egy karácsonyi filmhez, de talán jobb, ha még az ünnepek előtt mesélek a filmélményről, mert igazából rendhagyó film ez a mai. Több címet is visel a film, de maradjunk most a mennyből az ördög elnevezésnél, ami már nem tűnik túl barátságosnak és ez a későbbiekben is jellemző lesz a filmre.

Az alapszituáció a következő. Adott ugye a jóságos télapó, akiről esetünkben kiderül, hogy valójában az ördög gyermeke és gonosz, csak mivel ezer évvel ezelőtt egy arkangyal legyőzte curlingben, 1000 évig jóságosnak kell lennie. Ám de kiszabott idő letelik és a Télapó végre újra gonosz lehet és bosszút állhat a hülye gyerekeken a sok idegesítő levél miatt, a szülőkön pedig a... hát csak úgy.

Természetesen a jó öreg arkangyal is előkerül, aki újra a kedvesség burkába akarja taszajtani piros ruhás ellenfelét és voltaképpen az ő összecsapásukról szól a film is.
Igen a készítőknek valószínűleg nem volt gyerekszobájuk, sosem kaptak semmit a Mikulástól és betegek. Vagy csak kitaláltak egy alternatív választ a karácsonyi vásári dömpingre, a karácsony elüzletiesedésére és megszületett a gonosz télapó ötlete.
Igazából egy egész kellemes kis akció-horror-vígjátékról beszélhetünk a filmesetében, ami nem annyira véres, hogy gusztustalan lenne, de egy picit szembe megy a normális viselkedéssel és a karácsonytól megcsömörlött, a bevásárlástól izzadtan reszkető emberkéknek pont ez kell, egy kőkemény télapó, aki nem lacafacázik.

Kicsit valóban elborult elmére vall a film, de van szórakoztató értéke, illetve külön jó, hogy a  készítők sem próbálták meg komolyan venni magukat, viszont mégis egész jó történetet összerittyentettek és a szereplőkre sem lehet panaszunk.

A télapó szerepében Bill Goldberg tetszeleg, akiről talán annyit elég is mondani, hogy korábban pankrátor volt, tehát dukál neki a szerep. Rajta kívül még Emillie de Ravint említeném, a kis szöszit, akire leginkább a Lostból emlékezhetünk, de a Sziklák szeme újrájának első részében is feltűnt.

A film rendezése és forgatókönyve David Steiman elborult elméjét dicséri, vagy inkább nem, mindenesetre első ilyen jellegű próbálkozása ez a film a fiatal rendezőnek, habár közreműködött már olyan filmek készítésénél is mint a számkivetett, vagy az Anthony Hopkins-os vörös sárkány.

Tehát, ha unod az ünnepeket és már félve gondolsz a karácsonyi mizériára, akkor DVD lejátszóba a Mennyből az ördöggel és másfélórára egész biztos, hogy felszabadulsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://enaztantudom.blog.hu/api/trackback/id/tr103074100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása