Hoztam nektek egy mesét... ami mondjuk majd idővel rémmese lesz, de a kezdés mindenképpen klasszikus. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy távol-keleti horror film, ennek köszönhetően pedig egy igazán ijesztő és kiváló horrorfilmről beszélhetünk, amit aztán Hollywood-ban jól észrevettek és úgy döntöttek, hogy na majd mi megcsináljuk a saját verziónkat. Így is történt, gyorsan, kis pénzből leforgatták a Hirnök című filmet. Kristen Stewarttal a főszerepben, aki ugye a nyavalygós, akaratos lány az Alkonyatból, aki balga módon beleszeret egy marha öreg és hullafehér, kócos srácba...
A film egészen jól tejelt, tehát a hollywoodi szemekben amolyan Dagobert bácsis módon megjelentek a dollár jelek, és neki is álltak egy második résznek, ami már csak dvd-n jelent meg. No itt tartunk jelenleg.

A második részről tudni kell, hogy az első film szereplői sehol sincsennek, az első rész készítői sincsennek sehol és tulajdonképpen ahogy azt újabban csinálják egy előzmény filmet kapunk.

Az a helyzet, hogy régen láttam az első részt, tehát nem nagyon emlékszem, az oké, hogy van egy farm, és Kristen Stewart haluzik, nem hisz neki senki, aztán meg mégis.
No a szitu itt is hasonló. Van egy farmunk, ahol élünk, jó nem mi, de legalábbis főszereplőink, John Rollins és kis családja. Van egy jó kis kukorica földjük is, ami viszont a száraz idő miatt elkezdett kiszáradni, meg a varjak is egészen jól betámadják. Tehát jön a kétségbeesés, hogy jaj vajon miből is lesz így pénz. Ekkor John barátunk a fészerben egy titkos ajtó mögött, talál egy madárijesztőt, és gondolja ez majd megoldja a problémát. A kis fia retteg a szörnyű bestiától és kérleli is Johnt, hogy ugyan szemétre vele, de John csak úgy dönt, hogy ha egy kisfiút megijeszt, akkor a varjakra is hatással lehet.
A madárijesztő a kukoricás közepébe kerül és kezdetét veszi az izgalom.

Oké, ez egyébként így nem teljesen igaz. Történik egy halál eset, ezt látjuk, a másikról csak beszélnek, pedig ugye horror filmről lévén szó, talán volna igény a vizuális élményre is. A kukorica is nőni kezd, és szépen lassan kiderül, hogy nem egy hagyományos mezei madárijesztővel van dolgunk, hanem egy kegyetlenül gonosszal, aki még arra is képes, hogy leakasztja saját magát a fáról, gyilkol, majd pedig visszaakasztja magát. Nesze neked Uri Geller.

A film végén persze minden jóra fordul, csak úgy sablonosan, a madárijesztőből kiszedik a szalmát, amitől az jól meg is hal. És igen felmerülhet, a kérdés, hogy vajon ezen mi másfél óra, de hát az unalmasabb részek is kellenek, mert az a buta adrenalin se mindig jó.

A filmet egyébként Martin Barnewitz rendezte, akiről még kép sincs az interneten, de amúgy egy dán rendező és eddig leginkább dán rövid filmek kerültek ki a keze alól. A forgatókönyvírást, viszont Todd Farmer követte el, aki pár horror produkciót már oda tett az asztalra, például a Jason X-et, a Véres Valentin 3D-s újráját, újabban pedig a Halloween remake 3 részén ügyködik.

Azért azt kell mondanom, hogy összeségében nem egy rossz filmről beszélünk. Nekem az alapkoncepció egyébként nagyon tetszik, a megvalósítás már kevésbé, de egyszer nézős filmnek nagyon is jó anyag.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.