Mit tennénk akkor, ha kedvenc feleségünket egyszer csak börtönbe dugnák, valamiért, amit igazából el se követett, de a bizonyítékok mégis ellene szólnak? Kereshetünk egy másik csajt, sírhatunk, megpróbálhatjuk jogi úton kihozni a sittről, de ha egyik dolog sem működik, akkor nem marad más, minthogy egyszemélyes akcióba kezdünk és a rendőreivel szembe szállva kiszabadítjuk az asszonyt.

Russel Crowe pont ezt teszi legutóbbi filmjében és valljuk be: jó, hogy nem valami arab hapsi kapta a főszerepet, mert akinek több felesége van az nem ment volna Elizabeth Banks után. Már csak azért sem, mert a börtönben elég leharcolt lett szegény.

A történet egyébként elég egyszerű, egy szépnek ígérkező reggelen, a fél őrs kopogtat az ajtón és kérdés nélkül viszik is az asszonyságot a börtönbe. Férje először jogi után próbál meg elégtételt venni, de mivel ez nem sikerül és mivel Russel Crowe erőszakosabb ennél, ezért viszonylag gyorsan kirajzolódik a terv, hogy itt csak a lány szöktetés segíthet és ez most valamivel nehezebb lesz, mint az esküvő előtt.

Ezen vonal kapcsán feltűnik a filmben Liam Neeson, aki kellemes meglepetés volt számomra, ő vázolja fel tulajdonképpen azt, hogy hogy is néz ki egy szökés vázlatosan. Crowe pedig aztán mindent elkövet, hogy ügyesen véghez vigye a vázlatot. Útleveleket szerez, betör ide-oda, lelövöldöz pár dílert, de őt is megverik, illetve megismer egy egyedülálló anyukát is, aki rögtön meg is környékezi őt, aminek mondjuk Crowe karaktere ellenáll, mert habár a felesége csapzott lett és idegesítő, mégis csak ő az élete párja.

A filmet egyébként úgy vázolja nekünk a rendező, hogy az elmúlt 3 évvel kezdünk, majd az elmúlt 3 héttel, végül pedig a maradék 3 nappal. A következő 3 napot meg nem is igazán látjuk, de azért eltudjuk képzelni.

Néhány kisebb csavar is van a filmben, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem izgultam magam halálra, de azért jó szórakozás volt az a 2 óra. A szinkron egyébként meglehetősen jól sikerült, szerintem még egy piros pontot is megérdemel, mondjuk az is igaz, hogy mozi filmeknél azért jobban figyelnek erre.

A rendező egyébként az a Paul Haggis, aki például a Walker, a texasi kopót kiagyalta, de hozzá köthető a legutóbbi két James Bond film forgatókönyve is, valamint volt már pár rendezése is, ezek közül talán az Ütközések lehet a legismerősebb.

Összességében egy korrekt kis filmről beszélhetünk A következő három nap esetében is, mondjuk nagy akciókat ne várjon senki sem, inkább olyan noir-os a hangulat, de azt is lehet szeretni.

Pontokba öntve: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.