A ribizli egy bokor, amin bogyók nőnek. Ezek a bogyók jellemzően piros, fehér vagy fekete színűek, függően attól, hogy a ribizli-gazda kedvenc focicsapatában milyen színek fordulnak elő.
A ribizli hazánkban is előfordul, akár még nagyon vadon is. Ideális esetben 1-1,5 méter magas növényről beszélhetünk, a mutáns fajták mérete ettől eltérhet és azok akár emberre is támadhatnak, de szerencsére ezt a fajtát könnyen felismerhetjük a pajzánan fénylő bogyóikról.

A ribizlit néhányan ribizkének, piszkének is szokták nevezni, a hülyék meg azt hiszik, hogy szőlő. A termése álbogyó termés, azt meg lehet enni, egyszer biztos. Igaz picit savanykás, de sok benne a C-vitamin. A C-vitamint Szent-Györgyi Albert fedezte fel, ebből pedig következik, hogy a ribizlit is.
A ribizli terméséből készíthetünk gyümölcsszörpöt, lekvárt, dzsemet és gyümölcsízt is, bár az utolsó három ugyanaz. A gyerekek nagyon szeretik ezeket, de mi felnőttek tudjuk, hogy a pálinka sokkal jobb.

A ribizlit mindig meg kell mosni mielőtt megesszük, akár hipós vízben is. A fertőzésekkel vigyázni kell.
A ribizli egyébként nem ragadozó, de azért sose lehet tudni, ugyanis ha befogja a ruhánkat, akkor aztán baszhatjuk, ez a Nike ruhákra is igaz, azokat is a kínaiak csinálják.

A ribizli zárvatermő, de ki lehet nyitni.

Végül pedig egy kép arról, ahogy biztos nem néz ki egy ribizli:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.