A kapálás is a házimunkák közé tartozik. Egy a házon kívül végzett főként kerttel, udvarral vagy földterülettel összefüggésben álló munkafolyamat. Kétkezi munkáról lévén szó az elvégzése fárasztó, de legalább nem tunyulunk el közben.

 

A kapálás már évezredek óta létező cselekvéssorozat. Annak idején a földesurak a földre kilépve szomorúan vették észre, hogy kezd mindent benőni a gaz meg a paré, ezért úgy döntöttek tenni kell ez ellen valami hatásosat. Az akkori brit tudósok el is kezdtek gondolkozni az ötleten, ám végül még sem ők, hanem gepida ősöktől származó öregasszonyok találták fel a kapát, tyúkvágás közben. 

 

A kapa egy nyéllel ellátott kerti szerzám, talán az egyik legismertebb, de budapesti olvasóink kedvéért a bejegyzésben valahol látható egy kép a kapáról.

 

A kapálás elengedhetetlen kelléke tehát a kapa, ezt jobb minél inkább tudasósítani magunkban, hiszen kapa nélkül elkezdeni a kapálást felettébb kínos, főleg akkor, ha a szomszéd is észrevette mit tettünk. A szégyen hónapokig rajtunk marad és az egész környék rajtunk fog nevetni.

 

Ám de viszont, és azonban mielőtt neki kezdünk a kapálásnak nagyon fontos, hogy kiválasszuk a megkapálni kívánt területet. Mint már említettük, a kapálást a gyomnövények, gazok és parék kiírtása végett találták fel, azért a kapálást célszerű olyan földterületen elvégezni, ahol ezek valamelyike (vagy mind az összes) megtalálható.

 

Miután pedig megtaláltuk a megfelelő helyszínt a kapát vállunkra vetve el is indulhatunk az irányába, hogy aztán izzadságos munkával megtisztítsuk a területet a felesleges növény hadtól. 

 

A kapálás elsőre igen egyszerűnek és könnyűnek látszó munkafolyamat, viszont tudnunk kell, hogy azért mégsem az. Hiszen jó kapálónak születni kell, megtanulni tulajdonképpen igen nehéz. Ennek ellenére blogunk most mégis kísérletet tesz arra, hogy leírja, hogyan is zajlik ez a folyamat.

A kapát mind a két kezünkkel fogni kell, más különben instabil lehet, ami által csak kisebb sebzést ejtünk a gyomnövényeken, ergo ki sem kapáljuk azt. Fontos, hogy a nyelét fogjuk a kapának, ne pedig a vasrészt, mert úgy mit sem ér az egész. A vas részt apró nyomó mozdulattal húzgáljuk magunk felé, ezáltal elvágva a növények szárát a gyökerüktől. 

 

A megkapált területet szebbé és esztétikusabbá tehetjük egy gereblye segítségével, viszont azt, hogy hogyan is kell használni a gereblyét egy másik alkalommal tanuljuk meg.

 

A kapálás után egyébként célszerű gyors fürdőt vennünk, hiszen az izzadás következtében büdös görények lehetünk, ami nem vet ránk jó fényt párunk, anyánk, apánk, szomszédunk, gyerekeink, vagy a kutya előtt sem.