Mit tennénk akkor, ha kedvenc feleségünket egyszer csak börtönbe dugnák, valamiért, amit igazából el se követett, de a bizonyítékok mégis ellene szólnak? Kereshetünk egy másik csajt, sírhatunk, megpróbálhatjuk jogi úton kihozni a sittről, de ha egyik dolog sem működik, akkor nem marad más, minthogy egyszemélyes akcióba kezdünk és a rendőreivel szembe szállva kiszabadítjuk az asszonyt.

Russel Crowe pont ezt teszi legutóbbi filmjében és valljuk be: jó, hogy nem valami arab hapsi kapta a főszerepet, mert akinek több felesége van az nem ment volna Elizabeth Banks után. Már csak azért sem, mert a börtönben elég leharcolt lett szegény.

A történet egyébként elég egyszerű, egy szépnek ígérkező reggelen, a fél őrs kopogtat az ajtón és kérdés nélkül viszik is az asszonyságot a börtönbe. Férje először jogi után próbál meg elégtételt venni, de mivel ez nem sikerül és mivel Russel Crowe erőszakosabb ennél, ezért viszonylag gyorsan kirajzolódik a terv, hogy itt csak a lány szöktetés segíthet és ez most valamivel nehezebb lesz, mint az esküvő előtt.

Ezen vonal kapcsán feltűnik a filmben Liam Neeson, aki kellemes meglepetés volt számomra, ő vázolja fel tulajdonképpen azt, hogy hogy is néz ki egy szökés vázlatosan. Crowe pedig aztán mindent elkövet, hogy ügyesen véghez vigye a vázlatot. Útleveleket szerez, betör ide-oda, lelövöldöz pár dílert, de őt is megverik, illetve megismer egy egyedülálló anyukát is, aki rögtön meg is környékezi őt, aminek mondjuk Crowe karaktere ellenáll, mert habár a felesége csapzott lett és idegesítő, mégis csak ő az élete párja.

A filmet egyébként úgy vázolja nekünk a rendező, hogy az elmúlt 3 évvel kezdünk, majd az elmúlt 3 héttel, végül pedig a maradék 3 nappal. A következő 3 napot meg nem is igazán látjuk, de azért eltudjuk képzelni.

Néhány kisebb csavar is van a filmben, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem izgultam magam halálra, de azért jó szórakozás volt az a 2 óra. A szinkron egyébként meglehetősen jól sikerült, szerintem még egy piros pontot is megérdemel, mondjuk az is igaz, hogy mozi filmeknél azért jobban figyelnek erre.

A rendező egyébként az a Paul Haggis, aki például a Walker, a texasi kopót kiagyalta, de hozzá köthető a legutóbbi két James Bond film forgatókönyve is, valamint volt már pár rendezése is, ezek közül talán az Ütközések lehet a legismerősebb.

Összességében egy korrekt kis filmről beszélhetünk A következő három nap esetében is, mondjuk nagy akciókat ne várjon senki sem, inkább olyan noir-os a hangulat, de azt is lehet szeretni.

Pontokba öntve: 7/10

A macska egy házi állat. Négy lába van, és egy farka (a fiú macskának kettő). Bár ettől még ló is lehetne, de nem az, mert a macskának nincs sörénye. Különös ismertető jegye, hogy nyávog, még hozzá így: miáú. Amelyik macska nem így nyávog az hazudik, legyünk drasztikusak az ilyen macskákkal szemben, nem várhatunk tőlük semmi jót.

A macskának többféle elnevezése is van, ilyen például a cica és a "Te rühes dög" is.
A macska, mint olyan nagyon népszerű állat, az egyiptomiak például szentként tisztelték, az olaszok pedig megeszik őket. Nem is kérdés, hogy az egyiptomiak, vagy az olaszok büdös bunkók-e.

A cica többféle színben is létezik. A konyhabútorokkal ellentétben a macska színét nem mi választjuk ki.
A fiú macskát kandúrnak hívják, a lány macskát meg kocának.
A macska egyébként a világ minden részén elterjedt, kivéve arra, amerre nem. Fontos tudni, hogy a macska szárazföldi állat, a víztől fél is, ez persze mondjuk nem túl higiénikus. Az olaszok ennek ellenére mégis megeszik őket... na ja... ez megint őket minősíti. A macska repülni se tud, bár meg lehet úgy rúgni. De az állatkínzás lenne és nem vagyunk mi olaszok.

A macskák bagzás útján szaporodnak.

A cicák egyébként valóban elég népszerűek, bizonyíték erre a Cirmos cica, haj kezdetű bűnügyi történet is, amelyben a főhős egy macska, akit vajlopással vádolnak.

A macska szereti a tejet, főleg a mesékben, de igaziból is, bár megfosatja őket egy picit, de mivel perverzek élvezik.

A macskákra jellemző az, hogy bajszuk van. A lány macskáknak is. Ez náluk teljesen normális, ezért nem kell őket elítélni, ellentétben a gárdistákkal.

Egyébként a közhiedelemmel ellentétben a macskák nem erőszakolják meg a gazdikat miközben azok alszanak. Habár a buzikat tényleg nem szeretik. Csak télen, mikor fáznak.

Állítólag a macskáknak hét életük van, de ez még a buddhizmusnál is nagyobb marhaság.

A macska sok rajzfilmben is előfordul, például a Garfieldban, bár az nem is rajzfilm.
Fontos tény, hogy a macska nem szereti az egeret, csak megenni. Az olaszok meg a macskát eszik meg. Ergo az olaszok megennék az egeret is, csak ők nem tudják elkapni. Bizony. Na kik a gusztustalanok?

A képen látható macska éppen gonoszan néz. A kis geci.

Nem is tudom mikor láttam utoljára olasz filmet, talán még a Bud Spencer, Terence Hill alkotások voltak azok. Az olasz horror, mint olyan pedig nagy részt kimaradt, pedig annak idején azért a gótikus horror, majd később a giallo Argento vezényletével jelen volt az országban, csak akkor még meg sem születtem. Illetve természetesen George A. Romero nevét érdemes megemlíteni, aki szintén a csizmaországban edzette magát, hogy aztán a nagy vízen túl készítsen maradandó alkotásokat.

A helyzet az, hogy az Eaters talán Romero nyomdokain próbál mozogni, hiszen egy zombis filmről van szó. Amikor bekapcsolódunk a történetbe, már eléggé előre haladott állapotban van minden: a járvány elterjedt és csak pár túlélő van erre-arra. A központban két férfi áll, Alen és Igor, akiket Gyno az őrült tudós (mert ilyen is kell egy zombi filmbe) elküld az F-szektorba, hogy ugyan hozzanak már neki pár zombit, mert a kísérletekhez elengedhetetlen az ilyen és egyébként is mindjárt meg van az ellenszer na.
Alen és Igor pedig útra kelnek. Igor egyébként Kossuth Lajost megszégyenítő szakáll rengeteggel rendelkezik, ami egyébként menő, bár pacal evés közben zavaró lehet, hiszen az mégis csak lecsurog. De nyugi, a filmben nem esznek pacalt. Hiányoltam is.

Szóval a srácok elindulnak A-ból B-be és útközben megannyi kalamajkába keverednek. Zombik támadnak rájuk, akiket leboxolnak, vagy lelőnek, találkoznak a buzis neonácikkal, akik nem normálisak és még egy deformált Hitler forma vezérük is van, összefutnak a bolond pappal, aki vallási megtisztulásként tekint az egész járványra. Rövid beszélgetést folytatnak pár beszélő zombival, és találkoznak egy másik őrült tudóssal is, aki teherbe tudja ejteni a zombikat. De nem úgy, hanem kísérleti úton.
Ja igen, ugye fontos adalék, hogy a járvány első körben a nőket fertőzte meg, így pedig lényegében csak férfiak maradtak, ami meg valljuk be nem olyan kecsegtető. De azért megsúgom találnak nőt is.

A végén persze mindenki azt kapja, amit megérdemel, a zombik is, az őrült tudósok is és a neonácik is. Azt is mondhatnánk, hogy heppi end, csak mondjuk nem az, mert a félvilág mégis csak halott.

Összességében egy egészen jó filmről van szó. A CGI néha bezavar, de szerencsére nem vitték túlzásba, a zombik egész "jó pofák", a történet is egészen stimmel. Szóval egyszer simán nézhető.

Pontokba öntve: 5/10
 

A víziló egy nagy állat, de kedves, mert csak növényeket eszik. Erre sokan azt mondják, hogy: "Nahát, pedig megbírna enni egy lovat is." Ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy ez badarság. Hisz a ló és a víziló névrokonok. A meglepő dolog viszont az, hogy más közös nincs is bennük. Bár mindkettőnek van szeme. De az a hangyának is van.

A vízilónak természetesen többfajtája is létezik, de ebbe már csak azért se megyek bele.

Ez az állat Afrikában és az állatkertekben honos. Könnyen felismerhetjük arról, hogy a vízben van és mozgatja a füleit. Persze ha nem mozgatja attól még lehet víziló, de ha siklik akkor az anakonda, akkor pedig baj van.

A víziló tud szaporodni is, de ahhoz egy vízilófasz is kell. A kis víziló a vízben születik meg. Érdekes dolog, hogy a víziló hamarabb tanul meg úszni, mint járni, vagy repülni. 

A vízilovak körében is megjelent a pedofília. A kép is ezt bizonyítja.

A kifejlett állat, akár jó nehéz is lehet, ezért vigyázzunk ha vízilovat emelgetünk, meg is szakadhatunk. 
A víziló egyébként gyorsabban szalad, mint az ember, tehát jó, hogy növényevő és nem emberre vadászik. Egyébként egy igazán békés állatról beszélhetünk. Csak akkor folyamodik erőszakhoz, ha veszélyben érzi magát, ha elzárják a vízhez visszavezető utat, vagy ha dagadtnak csúfolják. 

Érdekesség, hogy egyes afrikai országokban a rendőrség vízilóbőrből készült korbácsokat használ. Ez a faji ellentét már régóta húzódik. De a vízilovak - nyugodt természetükhöz híven - a "Hülye niggerek!" bekiabálásoknál nem mentek messzebbre.

A víziló elég sok időt kibír a víz alatt, szóval nem érdemes velük versenyezni, mert mindig nyernek, aztán pedig még a nyelvüket is nyújtogatják.

A víziló addig él, amíg meg nem hal.

Kétségbeesetten fuldokló víziló. Ha nem ér le a lábuk bizony ők is kétségbe esnek.

A parittya egy fegyver. Fegyvert használni pedig, mint tudjuk nem szép dolog. Az igazi férfiak az öklüket használják, a nők pedig toporzékolnak. De ha eldurvul a helyzet, azért mégis csak jó ha van kéznél parittya. Vagy vaslapát. 

Parittyát könnyűszerrel készíthetünk otthon is, ha tudjuk, hogy kell. Ha nem tudjuk, akkor ellophatjuk őket a múzeumokból, bár lopni nem szép dolog, de mégis egy népszerű jelenség. 

A parittya tekinthető a pisztoly ősének is. Bár ezt csak most találtam ki, de attól még így van.
A felépítése roppant egyszerű, van neki fogója, meg egy rész, ahova a lövedéket kell behelyeznünk, majd pedig ijesztő kurjantások kíséretében a fejünk felett megpörgetve tudunk vele lőni. Legalábbis a filmekben így csinálják. 

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon mégis milyen lövedékeket használhatunk. Elmondom: sokfélét.

Érdemes megemlíteni, hogy Mátyás király seregében például voltak parittyások. Mondjuk a nyilasok általában csúfolták őket, a kis parittyájuk és a még kisebb pöcsök miatt, de Mátyás ezen csak kacagott. A parittyások szerint Mátyás nem is volt igazságos, egy göndör hajú majomnak tartották. Nem is szerettek ezressel fizetni.

A parittya egyébként majdnem olyan, mint a csúszli, de mégse.

A korabeli képen I. Parittya látható, akiről a parittyát tévesen nevezték el, mert ő a lándzsát fedezte fel.

A képen egy parittya van használat közben. Megjegyezném, hogy ilyen közelről nem szép dolog leparittyázni másokat. Akkor se, ha MSZP-sek.

A tovább után még találtok pár szemléltető képet.

Mikor elkezdtem nézni ezt a filmet, arra gondoltam, hogy ezzel a szerintem frappáns mondattal kezdem a bejegyzést: Szerintetek miben különböznek a brit horror filmek, az amerikai horror filmektől? Általában két dologban. Az autók az út másik oldalán mennek, valamint abban, hogy a brit horror filmek az esetek túlnyomó többségében verik amerikai társaikat. Általában. Esetünkben ugyanis sajnos nem ez történt. 

Mi az Outcast? Egy brit-ír horror egy fiúról, akit üldöznek, különböző mágiákat és ármányokat bevetve, miközben a srác anyja, szintén varázsigék és falra rajzolt varázsjelek segítségével próbálja meg távoltartani gyermekétől az ártó szándékú pöcsöket.

Van még néhány rejtélyes alak is a filmben, illetve egy szörny is garázdálkodik a környéken, aki szétmarcangol mindenkit, akit tud. Ez pedig nem túl etikus.

Amikor úgy döntöttem, hogy blogolni fogok, megfogadtam, hogy a szomorú és negatív híreket, témákat hanyagolni fogom. Ez a jövőben sem fog változni, de néha lehet, hogy kivételt teszek. Például most. De nyugi, rövid leszek.

Aki ismer az tudja, hogy a szegedi Rádió Plusznál dolgozom/dolgoztam. Részese voltam egy csapatnak, egy stábnak. Egy fantasztikus stábnak. Ez a korszak tegnap véget ért... 234 nap után elbúcsúzott a LIKE című műsorunk is, ami teljesen a mi gyermekünk volt. Tegnap este szólaltam meg utoljára Rádió Pluszos mikrofon mögött.
Amikor elkezdtem a rádiózást gondolni se mertem volna, hogy ideáig jutok.

Köszönöm a Rádió Plusz csapatának. Imádlak Titeket.