A konnektor első ránézésre csupán két lyuk a falban, de ha jobban elmerülünk a tanulmányozásába, akkor könnyen rájöhetünk, hogy azért jóval több ennél, hiszen a konnektorban lakik az áram.

Az áram jó dolog, kivéve ha éppen minket ráz. Ha mást ráz az nem annyira rossz nekünk, de ha segíteni akarunk az illetőn, akkor nyugodtan és erősen kezdjük e lcsapkodni egy husánggal. Aki nem tudja, hogy mi az a husáng olvassa továbbra is a blogot, hiszen előbb-utóbb úgyis ki derül ez is.

De térjünk vissza a konnektorhoz és az áramhoz. Az áram ideális esetben a barátunk. Csak úgy, mint a kutya, csak nem olyan szőrös.

Fontos tudnivaló, hogy a konnektor lyukaiba nem lehet ám akármit dugni és ez a nevetségesen kis pöcsűekre is vonatkozik. Az ujjunkat szintén ne dugjuk a konnektorba, mert akkor az áram belénk megy, ez pedig nem ideális eset.

A konnektoron leginkább két lyuk található, bár az amerikai filmekben néha nem, de ezzel ne törődjünk, azok ott úgyis mind dagadtak. A két lyukba a dugvillát lehet bedugni, vagy hogy hívják azt az izét. A dugvillának van két szarvacskája, ami pont beleillik a konnektorba. Micsoda szerencse.

Sajnos a mai napig nem tudni, hogy kitalálta fel a konnektort. Egyesek szerint, III. Tiberius Konnektorius római ezermester és birka foltozó fejéből pattant ki a falban lévő két lyuk ötlete, de a legújabb kutatásokból kiderült, hogy ő teljesen mást dugdosott bele és róla jobb tudni, hogy a birkákat se úgy foltozta, ahogy elsőre gondolnánk, hanem dugta őket.

A konnektor egyébként minden háztartásban megtalálható és habár a faltól nem látjuk, de vezetékek vannak mögötte, tulajdonképpen ezek szállítják a konnektor vérét, az áramot. Ez most jó nagy hülyeségnek tűnhet, de ezen a blogon sose nem lehet olvasni hülyeségeket. A blog készítője erre mindig kínosan ügyel.

A konnektort egyébként a villanyossági boltokban lehet előszeretettel kapni, bátran keressük hát a konnektor osztályon, vagy kérdezzük meg a mindig segítőkész köpenyes kis eladókat, akik, mint tudjuk értünk élnek.

A megunt konnektorokat nem kell kidobni a kukába, elég ha celluxszal, vagy szikszalaggal leragasztjuk őket, vagy eltakarjuk őket egy ocsmány fali festménnyel.

A szakmák szakmája, legalábbis egyes körökben ezzel illetik a betűtészta készítést. Egyesek szerint erre születni kell, mert megtanulni egy élet is kevés. Ennek ellenére 2000 szeptemberében a Gyermelyi gyár nagyot lépett, ugyanis beindított a 3 + 1 éves betűtészta készítő OKJ-s szakot.

A szak különlegessége, hogy szigorú felvételi rendszerrel rendelkezik, a leendő hallgatóknak álmukból felébresztve is tudniuk kell az ABC-t, ismerniük kell a különféle betűtípusokat és természetesen a betűméreteket is és nem utolsó sorban fontos szempont a fejen állva éneklés képessége is.

A 3 év alatt a hallgatókat kiképzik az összes betűből, az utolsó fél évben, pedig a számokat is megtanítják nekik, amolyan bónuszként.

A szakma hátulütője, hogy a diszlexiásokra eléggé ferde szemmel néznek, bár Réthelyi Miklós kijelentette, hogy a jövőben ez nem lesz így, majd hozzátette, hogy Illa-berek, nádak-erek a motoros jó emberek, végül pedig élethű bábokkal előadta kedvenc jelenetét Beethoven 9. szimfóniájából.

A betűtészta készítő szakma egyébként az egész világon nagy népszerűségnek örvend, a szakma csúcsa pedig egyértelműen Kínában van. Hatalmas problémát is jelent, hogy a Magyarországon tanult és végzett, diplomás betűtészta készítők végül Kínát választják. A Jobbik természetesen már jelezte nem tetszését, bár Vona Gábor felszólalásakor éppen a szavába vágtak, ő pedig még mindig nem tette túl magát az eseten, egyesek szerint könnyekben tört ki és "Én betűtésztát többet úgyse eszek" felkiáltások közepette rohant ki a Fehér Házból, vagy minek hívják azt itthon.

A betűtészta készítők egyébként elég furfangosak, ugyanis az aktuális zacskóba mindig elrejtik a nevük kezdő betűit is, ezen ők az esetek többségében jót kuncognak.

A szakmát választók egyébként általában békések, bár ennek ellenére az elmúlt évben nagy vita robbant ki, ugyanis a szakma két részre szakadt, mivel nem tudták eldönteni, hogy a DZS-t egybe, vagy külön kell-e írni betűtésztával.

Végül pedig egy érdekes tény a betűtészta készítőkkel kapcsolatban. Egy 2009-es felmérés szerint, a betűtészta készítők kedvenc levestésztája a cérnametélt.

A fenti képen a betűtészták legnagyobb ellenzője Schmitt Pál éppen megesküszik, hogy amíg ő él, nem eszik efféle ocsmányságokat.

A celeb szó, a korábbi csőcselék szó modernizált változata. A jelentése mára már módosult egy picit, de még most is nyugodtan használhatjuk helyette a már említett csőcselék szót is.

A celebeknek általában azokat az embereket nevezzük, akik rövid vagy hosszú, ám de szánalmas életük során sosem izzadtak vért és nem is értek el semmit. A civilizált helyeken a celebek a társadalom számkivetettjei, ezzel szemben egyes barbár országokban a társadalom tévesen köréjük épül.

A celebek olyannyira viszolyogtatóak, hogy igazán senki se szereti őket, ennek ellenére mégis vannak. Picit olyanok, mint a szúnyogok.
Hitler öngyilkosságakor bevallotta egyik parancsnokának, hogy a zsidók helyett a celebekkel kellett volna kezdenie. Sztálin a tisztogatások után megjegyezte, hogy a celebek között is kéne egy ilyen. Terminátor csak annyit mondott, hogy: Visszajövök!

Notradamus persze a celebek előretörését is megjósolta, bár sokan azt hiszik az a rész az apokalipszisről szól:
"És jő majd egy új kor, amikor a fertő elözönli e bolygót és ők mindenhol ott lesznek vala-é."

Sajnos manapság a kisgyerekek egy része celeb szeretne lenni. Ezt semmiképpen ne hagyjuk. A két jó nagy pofon, vagy a szikláról a mélybe dobás rendkívül jó módszer ez ellen. A spártaiak az utóbbira esküdtek.

Valós tény, hogy a celebeket általában az anyjuk se szereti, vagy ha igen, csak azért mert ő is az. Magyarországon sajnos igen magas az egy főre jutó celebek száma, de szerencsére a tudósok már dolgoznak egy új vegyszeren, ami a szúnyogok mellett a celebeket is elintézi, ezt egyelőre hollywood-i celeb majmokon tesztelik. Innen is kívánjunk nekik sok sikert.

A bejegyzésén végén pedig íme egy adag rántott sajt sült krumplival és tartármártással.

Mengyelejev egy híres orosz tudós volt, ő találta fel a kémiát, fedezte fel a Flourt és isteni rizottót tudod készíteni egy kis magnézium-szulfát felhasználásával, utóbbival gyakorta hencegett is kedvenc éttermében, ahol sorra pipálta le a főszakácsokat.

Mengyelejev kisbabaként született, de egy idő után megnőtt. Édesanyja már ekkor sejtette, hogy ez a fiú viszi majd valamire. Ez aztán elég hamar meg is történt, ugyanis az ifjú Mengyelejev munkát kapott az egyik helyi McDonaldsban, ahol hamar a hónap dolgozója lett. Mengyelejev hozzá méltóan erre is igen büszke volt, a korabeli klubokban és rizsparókás bálokon általában így igyekezett - ahogy naplójában írta - felszedni a bulákat.

Aztán pár év múlva eljött az áttörés. Mengyelejev éppen otthon főzte ötödik számú kedvenc ételét a brassói apró pecsenyét, amihez már addigra kész volt a cukros kompót, amikor is a semmiből előtörve hirtelen feltalálta a kémiát.
Egy darabig azt hitte, hogy egy marhahús pogácsa van előtte, de később rájött, hogy ez bizony nem az. A kémia feltalálása nagy lépés volt Dmitrij életében. Bár, mint később naplójában írta: "A McDonaldos melóval sokkal jobban lehetett csajozni."

A kémia feltalálása után Mengyelejev lázasan tanulni kezdte azt, de az igazsághoz tartozik, hogy ez nem ment könnyen. Leginkább a periódusos rendszerrel gyűlt meg a baja, egyszer kapott is egy egyest belőle saját magától. Ezt később nagyon bánta, hiszen az nap az anyukája nem adott neki tejbegrízt, pedig az a harmadik számú kedvenc étele volt, természetesen az is cukros alma kompóttal.

Dmitrij, mint ebből is látszik imádta az alma kompótot. Tulajdonképpen függő volt és az édesanyja sehogy sem bírta leszoktatni róla, pedig gyakran rávert az ujjaira fakanállal.

Miután kezdte megunni a kémiát úgy döntött megpróbál valami mást is letenni az asztalra, de csak egy asztal terítőig jutott, bár hozzá kell tenni, hogy az a sárga és piros virágokkal tűzdelt abrosz igazán a szívéhez nőtt, olyan is volt, hogy együtt aludtak.

Mengyelejev aztán idősebb korára ismét a kémia felé fordult, ekkor fedezte fel a Flourt. Mindent megpróbált kihozni belőle, de mind hiába, sikertelensége pedig az életébe került, mint búcsúlevelében írja: "Ez a szar Flour mindenhol ott van... próbáltam kihozni belőle valamit, de nem sikerült... nem vállalhatom a felelősséget érte... tovább nem...PUFF
ui: a rizottó receptjét a mindig jóságos unokaöcsémre Vlagyimir Iljics Uljanovra hagyom."

A fenti kép a "Nagy orosz Mikulás hasonmás" versenyen készült. Mengyelejev közönségdíjat kapott a megmérettetésen, valamint a legkuszább szakáll kategóriában második helyet ért el.

A medve egy jócskán nagy és jócskán szőrös állat, de ha ez a leírás a szomszédunkat is jellemzi, még ne legyünk biztosak abban, hogy medve. Csak ha brummog.
A medve leginkább az erdőben él és barlangokban lakik, de ettől függetlenül a cirkuszokban is előfordulhat. A cirkuszi medvék nem olyan boldogok, mint vadon élőtársaik, bár nekik legalább nem kell tökölniük a vadászgatással. Bizony, a medvék ugyanis vadásznak és így szerzik meg táplálékukat. Puska és íj híján hatalmas mancsukat és furfangos tudományukat használják a vad elejtésére. A medve nem lesből támad, mert olyan nagy, hogy el se tud bújni, ezért vadul rohangál amerre a lába viszi. Vannak állatok akik már ennek láttán meghalnak, a többit meg agyon tapossa.

Ebből is láthatjuk, hogy a medve egyáltalán nem kedves állat, pedig az óvodában ezzel hülyítik a gyerekeket. Ezért azok meg kitalálták, hogy macinak hívják ezt a jószágot, mert, hogy az olyan aranyos. Nem tanácsos tehát medvéket és gyerekeket összerakni, ugyanis nem lesznek békességben, sőt mi a több a medvék lehet jól megpározzák az addig ártatlan gyerkőcöket. Melyik szülő akarná ezt?

Ha a természetben találkozunk a medvével a legjobb, amit tehetünk, hogy halottnak tetetjük magunkat. A medve ugyanis elég hiszékeny állat. Erre jó példa némelyik nyuszikás vicc, ahol a nyuszika, jól átbassza a medvét. Ezek a viccek bizony a szikár valóságon alapszanak.

A medve annyira ügyes, hogy ha akar tud fára mászni, sőt biciklin fejen állni is, de erre elég nehéz rávenni őket, igen kényes a természetük.
A medvék szőre a testükből nő ki, ezt nem tanácsos húzgálni, mert a medvék ezt egyáltalán nem élvezik, még akkor se ha váltig állítják, bár ilyet csak a szado-macók tesznek.

A medve kedvence a málna és a hal, illetve a málnás hal, valamint a halas málna. Az utóbbi kettő viszonylag ritkán található meg a természetben, de mint már említettem a medvék jó vadászok.

A medvék a filmekben is igen kedvelt alakok, bár megtévesztően ott is barátságos szőrmóknak állítják be őket, és okosan nem mutatják azokat a részeket, ahol a stáb egyes tagjainak arcát tépik le, ez a vadállatok.

A medvék egyébként jellegzetes brummogó hangot adnak ki, illetve néha a zsákmány megtévesztése végett letört bükkfa ágakat és megsebesült erdei pintyeket is képesek utánozni. Mindkettő elég jó trükk, érdemes elsajátítani őket.

A fenti képen egyébként jól látható, hogy a medvék igencsak szeretik a vízi mókákat.

Az az igazság, hogy a főtt kukorica elkészítése sokkal nehezebb annál, mint amennyire nehéznek látszik. Ez nem csak holmi gyerekes ijesztgetés.

Az első nagy probléma az alapanyagok beszerzése. Ezeket tekintve az első és legfontosabb dolog a kukorica. Kukoricát többféleképpen is szerezhetünk, de a legjobb ha a hagyományos módszert választjuk: lopunk a szomszédból.
Habár a rendőrség szerint a naplopáson kívül minden büntetendő (így tehát a kukorica lopás is), nyugodtan beszerezhetjük így ezt a csöves hozzávalót. A módszer mellett szól, hogy a szomszédban mindig van kukorica. Ez mondjuk leginkább falun használható módszer, hiszen panellakásokban viszonylag ritkán terem kukorica, de hála a most bevezetett génmódosításoknak ez már nem sokáig lesz így. Igaz a génmódosított kukoricától az embernek két feje lesz, de legalább többet senki sem lesz magányos.

A kukoricán kívül szükségünk lesz még egy edényre is. Edényt általában az edényes szekrényben találhatunk, de ezt is nyugodtan ellophatjuk a szomszédtól, ha már úgyis ott vagyunk.

Ha ezzel a kettő alapanyaggal megvagyunk, nyugodtan vigyünk be a szervezetünkbe egy feles pálinkát, az eddig szerzett izgalmak okán. Ha ez megtörtént kritikus ponthoz érkezik a főzés. A kukoricát meg kell szabadítanunk a hajától. A fodrászok ezt reflexből ollóval teszik és rendkívül bátran, hiszen a kukorica fülébe úgysem tudnak belevágni. Mi azonban nyugodtan használjuk a kezünket, bár azért előtte mossuk meg. Fő a higiénia.
A kukorica haja egyébként az a zöld, ami körül veszi, csak, hogy a városiak is képben legyenek.

Miután leszedtük ezeket a zöld kis izéket, ki ne dobjuk őket.
1. A kukorica haja elbomlik, a konyhában is.
2. Szükségünk van rá.

Ekkora vesszük ugyanis elő az ez idő alatt gondosan kiöblített edényt. Ennek az aljára kecses mozdulatokkal kiterítjük a kukorica zöld haját, de ne mindet, mert majd kell még a tetejére is. 

Miután eddig eljutottunk legyünk büszkék magunkra, de a szakácsok NE! Nekik könnyű, évekig tanulták ezt.

Ezután pedig óvatosan helyezzük bele a kukoricát az edénybe, majd a maradék hajat dobáljuk fölibe. Ha ezzel kész vagyunk vizet kell engednünk az edénybe. A víz a csapban található. Keressük bátran ott!

Ezek végeztével ismét kritikus pont következik. Be kell gyújtanunk a tűzhelyet. Ha nem vagyunk elég vállalkozó szelleműek nyugodtan kérjük meg a szomszédot, de ne mondjuk el neki, hogy loptunk tőle, akkor úgyse segít a fajankó!

Ezután pedig már csak addig kell várnunk még kész nincs a kukorica.

Kedvesen tálaljuk, ízlés szerint ízesítve, vagy kibaszásból elsózva.