Oroszlánszívű Richárd angol király volt, nevét pedig az első ember-állat szívtranszplantációnak köszönheti. De ne rohanjunk ennyire előre.

Richárd kis babaként született és sokat csérogott, apja II. Henrik meg is fogadta, hogy ebből a kis nyámnyílából sohasem lesz király, amíg ő él. Ez így is történt, ám II. Henrik sem volt halhatatlan, bár a Kiskegyed horoszkópjára hivatkozva gyakran állította ezt.
Richárd igazán készült arra, hogy király lesz, gyerekként gyakorta lopta el édesapja koronáját, ami már ekkor jó volt rá, köszönhetően annak, hogy akkora feje volt, mint egy tuloknak. Életrajzírója szerint mázlija is volt, hogy nem Tulokfejű Richárd lett belőle, ahogy írja: "Az mégis csak hülyén vette volna ki magát, please!"

Apja halála után azonban Richárd végre valódi király lehetett. Ki is használta az ezzel járó előnyöket, gyakran járt kelt fel-alá az utcán jogarát forgatva és az sem volt ritka, hogy "Na ki a király?" felkiáltásokkal rohangált a városban.

Richárd szeretett utazni és habár repülője nem volt, viszont vett egy csomó lovat. Csak azt sajnálta, hogy nem pegazusok. Ezekkel a lovakkal szelte hát a tengert. Sok helyre eljutott, kedvenc utazását III. keresztes háborúnak hívta, már csak a hecc kedvéért is.

Egy ilyen utazás alkalmával jutott el a király Afrikába, ahol összebarátkozott a bennszülötekkel és megmutatta nekik országa vívmányait, például az öblítéses WC-t. Az afrikaiak csodálkoztak is, hogy hova lett a szar, míg a király csak édesdeden mosolygott rajtuk. Nagyon megszerette az afrikaiakat, leginkább a színük miatt.

Afrikai útja során történt meg vele élete legkínosabb balesete is. Éppen újdonsült barátaival ment játszani itt a fehér, hol a fehéret, amikor is pár feldühödött ezüst selyemmajmocska ütött rajtuk. Richárd nem volt elég gyors, az egyik kis szarzsák berágta magát a szívébe. A király a végsőket rúgta, azonban hála az afrikai törzs frissen diplomázott sámánának, a király túlélte a balesetet. A sámán ugyanis pusztakézzel és egy nagy durung segítségével vágta ki egy nőstény oroszlán szívét, amit szakszerűen be is ültett Richárdba. Egy darabig emiatt az esett miatt cicafiúnak szólították a királyt, akit saját bevallása szerint eleinte zavart ez az egész, de később rájött, hogy ilyen ez a fekete humor. (Később ezt Rowan Atkinson segítségével saját országában is meghonosította. - a szerk.)

Richárd ezekután visszatért hazájába és folytatta orgiáktól hemzsegő uralkodását, azonban 1199-ben bekövetkezett halála után már nem élt.

A képen Oroszlánszívű Richárd látható, aki meglepő módon hasonlít Sean Connery színművészre.

A bérgyilkosság egy TEÁOR számmal nem rendelkező egyéni vállalkozásban végezhető munka. A foglalkozással járó stressz miatt a bérgyilkosok alanyi adómentesek és a TB részére is csökkentett összeget kell fizetniük. Kijelenthetjük hát, hogy bérgyilkosnak lenni jó. Legalábbis, ami az anyagiakat illeti.

Azonban, mint mindennek ennek a munkának is vannak hátulütői. Ott vannak például a rendőrök, akik kis gyerek módjára, mindig belekötnek a fáradtságos munkát végző bérgyilkosokba, pedig ők csak a munkájukat végzik. Gond az is, hogy a bérgyilkosok általában nem ismerek a megbízójukat és van, hogy ki se fizetik őket. Ezért szegény bérgyilkosok a legtöbbször kénytelenek előleget kérni. Illetve hátrányként említhetjük meg a nehezen elintézhető ügyfeleket is, akik aljas módon mindenáron életben akarnak maradni, ne adj Isten menekülnek. Az ilyenek után futni kell, ami nincs jó hatással a bérgyilkosok keringési rendszerére, hiszen fegyverekkel a kezünkben sokkal nehezebb futni.

További nehezítés, hogy a bérgyilkosoknak mindenképpen rendelkezniük kell fegyverviselési engedéllyel, álkulcs készlet engedéllyel, hiteles adószámmal, bankszámla számmal, valamint az autóval közlekedő bérgyilkosoknál igen fontos a legalább B-kategóriás jogosítvány. Na és persze, mint minden szakmánál itt is előnyt jelent a nyelvvizsga megléte.
A Bérgyilkosok Országos Szövetsége (BOSZ) nem is szereti, ha ezekből valamelyikkel nem rendelkezik egy bérgyilkosok. Rá általában csúnyán néznek, vagy még az is elképzelhető, hogy felbérelik, hogy ölje meg saját magát. A bérgyilkosok ilyenkor kerülnek a legnagyobb dilemmába, hiszen ha nem végzik el a munkát nincs pénz, ha elvégzik akkor meg meghalnak. Tényleg nem könnyű szakma.

Megint csak fordulópont az életükben, ha véletlen túl sokat tudnak. Ekkor hajtóvadászat indul ellenük, de a bérgyilkosok ilyenkor rájönnek, hogy ki a megbízó és jól lelövik.

A bérgyilkosok munkaruhájának elengedhetetlen eszköze a fekete bőrkesztyű, valamint mindig kell, hogy legyen náluk pisztoly és a hozzátartozó szabványosított hangtompító.

Ez a szakma titokzatosságot követel, a titkolózó emberek tehát bérgyilkosok.

A szakma népszerűségét jelzi az is, hogy a jövő évtől a budapesti Corvinus Egyetemen elindítják a bérgyilkos alapképzést, ami 3 éves lesz, illetve további két év alatt megszerezhető lesz a mester gyilkos szakvizsga.

Egy hihetetlenül veszélyes bérgyilkos munka közben.

A hórukk egy igen népszerű magyar szó. Igazi jelentése azonban ennek ellenére nincs, de ne is lepődjünk meg azon, hogy a magyarok jelentés nélküli szavakat használnak, hiszen valóság showkat is néznek.

A hórukk szó megjelenésének körülményei a mai napig tisztázatlanok, bár a tudósokat többnyire nem is érdekli ez. Öreg hiba.

Azonban ha beleássuk magunkat a szó eredetébe akkor könnyen rájöhetünk, hogy egy ógörögkeltaszanszkrit szóról van szó. Tulajdonképpen ez az egyetlen ógörögkeltaszanszkrit szó és ez teszi különlegesé. Hazánkban még a 950-es évek környékén jelent meg, a portyázó magyarok szekercék helyett véletlen ezt a szót hozták magukkal, és mivel annyira, de annyira a szívükhöz nőtt nem is vitték vissza.

Szent István király udvarában kezdte aztán igazi pályafutását a hórukk. Olyannyira igaz ez, hogy István király Imre hercegnek írt intelmes könyve végére a Hórukk szót írta befejezésül, ami annyit tett, hogy "Csináljad Imike, gyerünk, hajrá!"

Ettől kezdve aztán a földesurak és így motiválták a jobbágyokat, illetve a szex előtt is igen népszerű felkiáltás volt, legalábbis ezt bizonyítják a korabeli jegyzetek.

A szó egészen sokáig közhasználatban volt, míg nem 1782-ben II. József úgy döntött, hogy betiltja ezt a szót, mert raccsolása miatt képtelen volt kiejteni. (Ekkor törölték egyébként el a "Répa, retek, mogyoró" kezdetű kis pár sorost is. - a szerk.)
A hórukk azonban nem tűnt el. Sőt mi több az első és második világháborúban harcoló magyar alakulatok közkedvelt szavává vált és így aztán a köznyelvbe is visszakerült.

Manapság leginkább költöztetések alkalmával, ott is az ágyak és nehezebb bútor darabok emelésekor használjuk, néha a "Na bazd meg, ez kurva nehéz!" szóösszetétel elhangzása előtt.

Végezetül pedig egy kép pár jó munkás emberről a hórukk használata közben:

A galamb egy igen érdekes szárnyas állat. A szárnyaknak köszönhetően repülni is képes és ezt a tulajdonságát kihasználva szarik össze mindent a levegőből. A galamb tehát nem túl etikus jószág. Ennek ellenére mára már szinte az egész világon elterjedt, sőt mi több vannak olyanok is akik galambot tartanak. Hát egészségükre.

A galambnak több fajtája is létezik, a kicsitől, egészen a kicsit nagyobbon át a nagyon nagyig. Viszont közös tulajdonságuk a már előbb említett kakilás. Én már láttam olyan embert, akit leszart egy galamb, nem volt boldog. A galambok persze ilyenkor valami euforikus mámorban úszva repülnek tovább. A gazfickók.

A galamb elég buta állat, legalábbis ezt hihetnénk, de ők ezt csak megjátsszák. Világuralmi terveik vannak, ez az oka annak, hogy minden nagyobb városban jelen vannak. Igazából már egy-két terrorcselekményt is magukra vállaltak.

Ez a madár fajta egyébként meglepő módon tojással szaporodik, a tojásokból kelnek ki a kis csupasz, ocsmány galambok, akik majd később tollas, ocsmány galambok lesznek. A galamb színe többféle is lehet, és ezen színskálát csak növelik a falfestékkel leöntött galambok.

Elég harcias állatról beszélhetünk, szárnyával csapdosva ugyanis nem ritka, hogy emberre támadnak ezeket a vicces videókat aztán megnézhetjük a youtubeon. Persze mikor szemeket kaparnak ki, na az már nem vicces.

Fontos tudni, hogy a galambok mind éhenkórászok. Ezt kihasználva akár foghatunk is galambot, de ha nem fontos, hogy éljen akkor a légpuska is hasznos galambfogó eszköz lehet. Ha viszont pacifisták vagyunk akkor dobáljunk nekik kenyérmorzsát, arra bizony nagyon izgulnak.

A galambok szeretnek párzani, na persze ki nem? Néha a faágon, néha a talajon, néha pedig misszionárius pózban a házak tetején. Óvakodjunk a párzó galamboktól, ugyanis a kutyákhoz hasonlóan ők is elkaphatják a lábunkat. Abban pedig nem lesz köszönet.

A bejegyzés végén pedig még szót kell ejteni a postagalambokról. Ezeket a galambokat a Magyar Királyi Posta már nem alkalmazza, a kézbesítési időn ez látszik is, na meg az árakon is. Pedig a galamb olcsóbb, mint az autó, vagy a biciklis postás. Sokkal kevesebbet eszik, habár tény, hogy többet szarik az udvarba, mint egy biciklis postás. Bár ez azért nagyban függ a postás személyétől is.

Zárásként pedig egy kép, egy hivatásos galambvadászról munka közben:

 

Kiribati egy igen barátságos ország és nem csak a képzeletben létezik. A térképen Hawaii és Ausztrália között található 33 korallszigetből áll és az itt lakók emiatt végképp menőnek gondolják magukat.
Kiribati zászlaja igazán aranyos. A tengerből felkelő Napot ábrázolja, ami felett egy arany sirály repül. Japán már felháborodott, hiszen a Nap Japánban kel fel, illetve az ornitológusok is jelezték, hogy nem is létezik aranyszínű sirály. Kiribati mindkettőre magasról szarik.

A nemzeti mottó a "Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa", aminek a magyar jelentése igen egyszerű: "Te Mari, Te Robi az ott tavi moha" A botanikusok jelezték, hogy tavi moha se létezik. Mari és Robi pedig az ország azon alapítói, akik győztek dartsban így bekerültek a mottóba.

Kiribatiban az elnök Anote Tong, aki igazából kínai, de kiribatiak ezt még nem vették észre, mert Tong mindig álarcban jár-kel az országban.

Az ország területe 811 négyzetkilométer ennek ellenére mégis 93 ezer ember lakja, ami igazságtalanság például Magyarországgal szemben.

Kiribati elég alacsonyan fekszik, lakói félnek is, hogy elsüllyednek, de azért mégis csak boldogok. Élővilágát tekintve nem sok mindent lehet elmondani az országról, se tevék, se jegesmedvék, a kiribatiak emiatt picit bosszankodnak is. De az "Építsünk egy állatkertet!" program erre is segítséget fog nyújtani.

Fontos tudni, hogy az országnak nincs hadserege, bár a polgárőrség működik és a könyvtár rendőrség is elég kiterjedt.

Kiribati a halászatból és az idegenforgalomból tartja fenn magát, bár tudni kell, hogy halból több van, mint turistából, lévén, hogy az országot csak a kiribatiak ismerik, de a térképen ők se mindig találják meg.

Az ország lakói azonban ennek ellenére valóban boldogok, gyakorta sétálnak kézen fogva, dugnak a parkban, de nem ritka a polip grillezés sem.

Régen Kiribati környékén a bálnavadászat is jellemző volt, de mára ez már megszűnt. Az ok igazán egyszerű, ugyanis némelyik korallsziget kisebb a bálnáknál is. A bálnák pedig ezt kihasználva fenyegették meg a kiribatiakat a szigetre ugrós trükkjükkel.

Kép: Kiribatiban nem ritka a csukott szemmel éneklés sem. Merészek az ottaniak.

Hannibal Barkasz az ókorban élt és annyira jó hadvezér volt, hogy még szobrokat is csináltak róla. Egy anya és egy apa gyermeke volt és kis korában még nem volt biztos abban, hogy hadvezér lesz, csak úgy, mint más gyerek ő is mérlegképes könyvelő szeretett volna lenni.

Ennek ellenére azonban a II. pun háborúban véghez vitt tetteiről ismerhetjük Hannibalt, akit a rómaik rettentően gyűlöltek katonai sikerei és a szép haja miatt. Mivel Hannibal pun volt gyakorta csúfolták puncinak, erre Hannibal körszakálla még rá is játszott.

Hannibal aztán egy reggel úgy döntött, hogy megtámadja a Római Birodalmat, persze ennek több oka is volt. Szerette volna elfoglalni Vatikánt és kitalálta azt is, hogy Rómában épít egy köralakú vásárcsarnokot, ahol a béke, a rend és a szeretet fog uralkodni és az építéménynek a Colosseum nevet adja.

Hannibal okos és ügyes volt - jó példa erre az i.e. 210-ben rendezett karthagói ki mit tud is, ahol közönség díjat kapott elefánt táncoltatós száma miatt.
Rómát Hannibal furfangos módon nem a tengeren támadta meg hajóval, hanem szárazföldön indított támadást a Birodalom ellen. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a hajón mindig tengeri beteg lett és nem szeretett volna zölden öklendezve hadvezérkedni, úgy vélte az nem hiteles, valamint az elefánt táncoltatós produkció után megmaradt elefántokat sem volt szíve otthon hagyni.

Ezért hát az Alpok vonulatain keresztül támadta meg Rómát, az elefántokkal együtt, akik mit ne mondjak kurvára örültek a hónak. Csúfolták is rendesen Hannibált, a mára már közismertté vált gúnyolódással: "Hannibál, te kannibál!"

Hannibal hadjárata elég sikeres volt, átjutott az Alpokon, és több római város is behódolt neki, miután mindenhol megígérte, hogy ingyenes lesz a buszközlekedés és a helyi vállalkozókat adókedvezményben részesíti. Ez is példázza Hannibal rendkívüli stratégiai képességét, hiszen akkoriban még nem is voltak buszok, a rómaiak mégis bedőltek neki.

A karthagói hadvezér nem ismert lehetetlent - Tom Cruise be is vallotta, hogy Ethan Hunt karakterét nagyrészt Hannibalról mintázta - már-már Rómát is sikerült bevennie. Erre azonban mégsem került sor, nagy kár, hiszen Hannibalt már kezdték megkedvelni, leginkább a kisebb-nagyobb lakóközösségek zárták őt szívükbe és ők terjesztették el a ma már ismert latin közmondást a "Hannibal ante portas!"-t, ami annyit tesz, hogy "Hannibal legyen a portás!". Végül azonban nem ő lett, hanem a magyar származású Publius Marcus Tullus Béla bácsi nyerte ezt a megtiszteltető címet.

Hannibal emléke azonban örökre velünk marad, még akkor is, ha nem szokás róla kutyákat elnevezni.

Végül pedig íme a Hannibalról elnevezett harci jármű: