A kacsa egy olyan állat, aminek van szeme, ezért lát. Egyébként a madarak közé tartozik és nagyon ügyes, hiszen sétálni, úszni és repülni is tud, tehát már csak az űrutazás van hátra nekik.
A kacsák hápogással beszélgetnek egymással és azokkal, akik vették a fáradtságot és megtanulták a hápogás jelrendszerét. De kevesen vagyunk ilyenek.

A kacsa további ismertető jegyei közé tartozik, hogy lélegzik, szárnya van és ha úgy tartja kedve akkor lubickol. Persze ez alapján nem lehet beazonosítani egy kacsát, ezért jól eltudnak vegyülni, még az elefántok között is.

A kacsák legősibb ellenségei a kacsa vadászok.
A kacsa vadászok kacsákra vadásznak. Róluk ugye azt lehet tudni, hogy a pöcsük viszonylag kicsi és ettől nagyobbnak érzik, de ez csak érzéki csalódás.

A kacsák tojással szaporodnak. Az anya kacsa a saját test melegével melegíti a tojásokat, amik aztán egyszer csak kikelnek. Így lesznek a kis kacsák, amik elég aranyosak. Bizony.

Ezek a kedves állatok eléggé szeretik a vizet. Jól el vannak ott, még talán halakat is esznek, de lehet, hogy azok a medvék. A kis kacsák szépen sorban követik az anyukájukat és totyognak a világ négy tája felé.

A kacsák egyik fajtája a vadkacsák, akik V alakban repülnek. A legboldogabb az első kacsa, hiszen ő a kacsavezér és menő is, mert még a kisebb testű madarak, mint például a verebek is irigykedve nézik őt.

A kacsák másik fajtája a házi kacsák, ezeket a tojásuk miatt találták ki és ha már nem tojik, akkor jól levágják és megeszik, persze a kacsák tisztában vannak ezzel, hiszen egy szót sem szólnak.

Ezeknek az állatoknak csőrük van, ezt nevezik kacsacsőrnek, erről már volt szó ezen a blogon, szóval ezt most nem is nagyon erőltetném, a lényeg, hogy vigyázzunk azokkal a kacsákkal akik felénk kapnak. A jól irányzott kacsapofán rúgás hatásos fegyver lehet az ilyen kis buzi kacsák ellen.

Fontos tudnivaló még az is, hogy a kis kacsák sokkal de sokkal aranyosabbak, mint a nagy kacsák, vagy mint a bivalyok. Ezt kihasználva próbálnak az emberek bizalmába férkőzni, így kerülve el azt, hogy a levesben végezzék. Pechjükre a gazdasszonyok leszarják ezt és előbb vagy utóbb úgyis a levesbe teszik őket. A kacsa ott nem szeret.

Az átlagos kacsák akkorák, mint egy átlagos kacsa. Kedvenc viráguk a pitypang és szabadidejükben szívesen fonnak kosarat kiváltképpen hajlékony fűzfa ágakból, csak úgy a saját maguk szórakoztatására.

A kacsák között sem ritka az öngyilkossági kísérlet, bizonyíték erre a fenti kép is.

Julius Caesar akkor élt, amikor az időt még nem is számolták, ezért fel is találta a naptárat. Példát lehetne venni róla. Caesar igazán sok minden volt élete során: portás a Colosseumnál, feltaláló, katona, hadvezér, zsoldos, cipész és végül halott.

A közhiedelemmel ellentétben Caesar nem egy kutyáról kapta a nevét. Ám de szeretett szónokolni és break-táncosként is gyakorta bizonyította rátermettségét, egyszer a haj is kikopott a feje tetején.

Kedvenc viselete a tóga volt és a babérkoszorú. Felszabadultnak és különösképpen menőnek érezte magát ebben a szerkóban.

Mint már említettem Caesar szeretett katonáskodni, pechjére az ő korában még nem voltak gépfegyverek, ezért csak nyilazni tudott, meg dárdázni, viszont ezeknél is jobban szeretett parancsolgatni, úgyhogy hadvezér lett. A hadvezérek élete pedig, mint tudjuk nem könnyű, hiszen katonákat irányítgatni felelősségteljes feladat.
Caesar-t szerették és tisztelték a katonái, ha meglátták tapsoltak és ujjongtak, kivéve egy-két deviáns köcsögöt, de őket gyorsan eladták rabszolgának.

El is érkeztünk Caesar uralkodásának egy kényes pontjához, a rabszolgasághoz. Bizony a rabszolgaság intézménye Caesar idején is működött, bár ez csak a rabszolgákat zavarta, de rájuk meg magasról szartak.

Caesar idején a Római Birodalom nagy volt. Nagyon nagy. Még Britannia is odatartozott, bármit is mondanak azok a sznob angolok.

Caesar életében két jelentős esemény történt. Az egyik az, mikor i.e. 44-ben fogadott fia Brutus és pajtásai megölték. Ez eléggé fájt neki, de nem is a sok késszúrás és arcon köpés, hanem az, hogy az a kis geci Brutus elárulta őt. Ekkor hangzott el a következő híres mondat: "Et tu mi fili, Brute?", amely szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy: "Anyád egy kurva volt Brutus!" az a másik fordítás a történelem könyvekben egy humbug.

A másik jelentős esemény az volt, mikor Caesar találkozott Asterixel és Obelixel, akiknek x-re végződik a nevük és ezért nehéz ragozni. Asterix és Obelix gallok voltak, egész konkrétan Christian Clavier és Gerard Depardieau volt a nevük, de ők ezt tagadták.
Caesar és a gallok nem voltak jóban, már csak azért sem, mert Caesar szerette a gall húst. "Rohadt kannibál!" - mondogatták is a gallok.

Összességében azért elmondhatjuk, hogy Caesar jelentős történelmi személyiség volt, fontos dolgokat hajtott végre, neve szerepel a történelem könyvekbe és egy-két fura falfirkán a Józsefvárosban. Caesar viszont - mint azt nem létező naplójában is írja - arra volt a legbüszkébb, hogy neve az enaztantudom.blog.hu-ra is felkerült.

Az alábbi korabeli képen Caesar éppen rendre inti rakoncátlan katonáit:

Hoztam nektek egy mesét... ami mondjuk majd idővel rémmese lesz, de a kezdés mindenképpen klasszikus. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy távol-keleti horror film, ennek köszönhetően pedig egy igazán ijesztő és kiváló horrorfilmről beszélhetünk, amit aztán Hollywood-ban jól észrevettek és úgy döntöttek, hogy na majd mi megcsináljuk a saját verziónkat. Így is történt, gyorsan, kis pénzből leforgatták a Hirnök című filmet. Kristen Stewarttal a főszerepben, aki ugye a nyavalygós, akaratos lány az Alkonyatból, aki balga módon beleszeret egy marha öreg és hullafehér, kócos srácba...
A film egészen jól tejelt, tehát a hollywoodi szemekben amolyan Dagobert bácsis módon megjelentek a dollár jelek, és neki is álltak egy második résznek, ami már csak dvd-n jelent meg. No itt tartunk jelenleg.

A második részről tudni kell, hogy az első film szereplői sehol sincsennek, az első rész készítői sincsennek sehol és tulajdonképpen ahogy azt újabban csinálják egy előzmény filmet kapunk.

Az a helyzet, hogy régen láttam az első részt, tehát nem nagyon emlékszem, az oké, hogy van egy farm, és Kristen Stewart haluzik, nem hisz neki senki, aztán meg mégis.
No a szitu itt is hasonló. Van egy farmunk, ahol élünk, jó nem mi, de legalábbis főszereplőink, John Rollins és kis családja. Van egy jó kis kukorica földjük is, ami viszont a száraz idő miatt elkezdett kiszáradni, meg a varjak is egészen jól betámadják. Tehát jön a kétségbeesés, hogy jaj vajon miből is lesz így pénz. Ekkor John barátunk a fészerben egy titkos ajtó mögött, talál egy madárijesztőt, és gondolja ez majd megoldja a problémát. A kis fia retteg a szörnyű bestiától és kérleli is Johnt, hogy ugyan szemétre vele, de John csak úgy dönt, hogy ha egy kisfiút megijeszt, akkor a varjakra is hatással lehet.
A madárijesztő a kukoricás közepébe kerül és kezdetét veszi az izgalom.

Oké, ez egyébként így nem teljesen igaz. Történik egy halál eset, ezt látjuk, a másikról csak beszélnek, pedig ugye horror filmről lévén szó, talán volna igény a vizuális élményre is. A kukorica is nőni kezd, és szépen lassan kiderül, hogy nem egy hagyományos mezei madárijesztővel van dolgunk, hanem egy kegyetlenül gonosszal, aki még arra is képes, hogy leakasztja saját magát a fáról, gyilkol, majd pedig visszaakasztja magát. Nesze neked Uri Geller.

A film végén persze minden jóra fordul, csak úgy sablonosan, a madárijesztőből kiszedik a szalmát, amitől az jól meg is hal. És igen felmerülhet, a kérdés, hogy vajon ezen mi másfél óra, de hát az unalmasabb részek is kellenek, mert az a buta adrenalin se mindig jó.

A filmet egyébként Martin Barnewitz rendezte, akiről még kép sincs az interneten, de amúgy egy dán rendező és eddig leginkább dán rövid filmek kerültek ki a keze alól. A forgatókönyvírást, viszont Todd Farmer követte el, aki pár horror produkciót már oda tett az asztalra, például a Jason X-et, a Véres Valentin 3D-s újráját, újabban pedig a Halloween remake 3 részén ügyködik.

Azért azt kell mondanom, hogy összeségében nem egy rossz filmről beszélünk. Nekem az alapkoncepció egyébként nagyon tetszik, a megvalósítás már kevésbé, de egyszer nézős filmnek nagyon is jó anyag.

Ha jól rémlik a múlthéten azt ígértem, hogy ezúttal nem horror filmet hozok. Nos igyekszem tartani a szavamat, és ezért egy krimi beütésű thrillert, vagy egy thriller beütésű krimit hoztam. Igen tudom, ez elég közel áll a horrorhoz, de pont a hétvégén néztem meg ezt a kis két órás filmet és gondoltam a legjobb lesz ha a friss élményt felhasználva ajánlom is nektek.

A mai filmünk nem mai gyerek, csak hogy szó ismételjek. Egy 1996-os darabról van szó. Egy filmről, ami arra a kérdésre adja meg a választ, hogy mit képes megtenni Mel Gibson, ha Gary Sinise elrabolja a gyerekét. Igazából ezzel a kis mondattal körülbelül össze is foglaltam a film lényegét, de mivel ez így rövid lenne, ezért teszek egy kis kiegészítést.

Szóval a dolog úgy néz ki, hogy adott egy Mel Gibson, aki ez esetben a Tom Mullen fedőnevet viseli. Azt kell róla tudnunk, hogy ügyesen evickélve felépített egy repülőtársaságot, ami a 4. legnagyobb ilyen társaság Amerikában. Sajnos egyébként repülőt még csak nem is látunk a filmben, viszont társaságot annál inkább, még hozzá egy ilyen rossz arcú fiúkból és egy odakeveredett lányból összeállva. Ugyanis a kis csapat úgy dönt jól elrabolja Tom Mullen fiacskáját, hogy aztán váltságdíjat kérjenek érte, mert hát van ott pénz dögivel és ez elég nyomós érv. Egyébként még nem említettem, de a film találóan a Váltságdíj címet viseli, ezen kis esemény apropóján. Szóval a gonosztevők gond nélkül viszik véghez a tervüket. Míg Mel Gibson valakivel beszélget elrabolják a srácot, mindezt olyan gyorsan, hogy még az operatőr is lemarad, mivel pont akkor sétál el az oszlop mögött, lemaradva emiatt az elrablás pillanatáról.

Picit később már megy is a hívás, hogy 2 millió dollár a csereösszeg, természetesen amolyan igazi rosszfiúsan jelöletlen bankjegyekkel. Persze ha a rendőrségnek szólnak a fiú meghal, ha az FBInak szólnak a fiú meghal, ha nem fizetnek a fiú meghal és még sorolhatnám. Szóval kis főhősünknek egészen rosszak az esélyei
.
A szülők aztán a fenyegetéssel mit sem törődve csak értesítik az FBI-t, akik meg is érkeznek, és bénáznak egy sort, mert a gonoszok agyafúrtak, ám de aztán mégis csak elnyerik méltó büntetésüket, mert jaj annak aki deviánsan viselkedik.

Nagyjából így néz ki a filmünk, mindenféle meglepetés, vagy csavar nélkül zajlik az esemény, néha picit lassan, de azért semmiképpen nem unalmasan. A külön jó dolog, hogy ha valakire rálőnek akkor nem csak elesik, amolyan olcsó akció filmesen, hanem vér is fröccsen, néha talán már a biológiából tanultaknál is több, de ugye az alkotói szabadság az magyarázatot adhat erre is.

A szereplők közül Mel Gibsont és Gary Siniset már említettem, de ott van még a feleséget alakító Rene Russo is, de az elrabolt kisfiút Brawley Nolte-t is megemlíthetjük már csak, azért is mert Nick Nolte fiáról van szó, aki ezúttal kölcsönbe kerül Gibsonékhoz.

A filmmel kapcsolatban egyébként meg említhetjük, hogy egy remake-ről van szó, mivel, hogy 1956-ban már hasonló címmel elkészült egy film és bizony a sztori is kísértetiesen hasonló volt. Csak ugye történt egy kis modernizáció.

A rendezés egyébként Ron Howardhoz köthető, aki színészként is feltűnt sok filmben, de a rendezésbe is odatette magát, hozzá köthető például az űrhajós Apollo-13, de a tűzet oltós lánglovagok is, az öregedő Tom Hankses Angyalok és démonok és a Da-vinci kód, illetve a Frost/Nixon névre hallgató politikai dráma is két évvel ezelőttről. Bár még lehetne egy csomó címet mondani, de majd neten utána néztek. Legyen ez a házi feladat, illetve tessék meglesni a Váltságdíjat, ha esetleg eddig nem tettétek volna.

Arra gondoltam, hogy mára Katy Perry legújabb klipjét hozom el, talán mondjuk a dal, illetve a klip sem annyira ismerős még, ellenben ugye Katy nálunk forgatta ezt a klipet, mármint úgy nálunk, hogy a mi országunkban, egész konkrétan Budapesten. Nagy várakozós előzte meg a klipet és ugye szerencsés magyar emberkék is részt vettek a munkálatokban.

A dal a Firework címet viseli egyébként, ami ugye annyit tesz, hogy tűzijáték. Szóval Katy egy picit megcsúszott, augusztus 20án tuti olcsóbban kijött volna a klip készítésből, de jobb későn mint soha alapon mégis itt az új videó.
De nézzük, hogy is néz ki, az énekesnő legújabb alkotása.

Kezdésként egy csomó kivilágított budapesti helyszínt láthatunk, majd az erkélyen Katy Perry is megjelenik és ha már ott van azon nyomban danolászni is kezd, hosszú fehér ruhájában, amolyan angol nyelven, hogy én egy szót se értsek meg belőle. Míg Katy ezen a fura nyelven énekli, hogy sálálálálá egy veszekedő anyuka meg egy apuka jelenik meg a képernyőn, a gyereknek meg a tökük ki van már velük mert valószínűleg ezek mindig csak ezt csinálják, anyuka elsózza a pacalt azt már kész is a vita. Katy eközben mit sem sejtve tovább énekel, aztán pedig egy medencés parti képe jön, egyébként volt már valaki ilyen medencepartiban? Engem még sose hívtak, de mondjuk nem is tudok úszni, mint ahogy a lány sem, aki csak ül a medence szélén és szomorú. Lehet mert nem hozott fürdőruhát, legalábbis először ezt gondoljuk, de kiderül, hogy hozott ő csak szégyenlős.

Ezek után pedig elkezdődik a csoda. Katy Perry melleiből az izlandi vulkánt megszégyenítő erővel robban ki a tűzijáték, nem túl nagy, mármint a tűzijáték és nem a mellek, amiket egyébként nem annyira látunk, de nem is ez a videó célja, az majd valami felnőtt változat lesz, ám de annál hatásosabb egyébként ez a villogócsoda és hát mit ne mondjak érdekes látvány. Főleg annak tudatában, hogy Katy már az előző klipjében is a melleiből eltörő tejszínhabbal intézte el az ellenséges hadakat, úgy hogy biztos valamiféle mellfóbiában szenved a csaj, ami nem baj, csak egy pasitól érthetőbb lenne. A legkülönösebb ebben talán mégis az, hogy Katy meg sem lepődik ezen a különös testi tüneten. Aztán kiderül, hogy ez a betegség nem csak az énekesnőt támadta meg hanem a veszekedő szülők gyermekét is, aki égő fáklyaként ront szüleinek. Majd a discoban lévő szomorú sajátos érdeklődésű srácból, a korábban a medence szélén ülő, ám de már a vízben őrjöngő lányból, az éppen gyermeket szülő anyukából is előtör a tűzijáték végül pedig fővárosunkat ellepik a mutánsok és mindenkiből csak úgy pattognak a fénylő labdacsok és petárdák. Katy Perry tehát megjött kis hazánkban és jól le is fertőzte a lakosság jelentős részét ezzel a különös kórral, amihez képest a H1N1 kis macska volt, viszont ugye minden rosszban van valami jó, ezentúl valószínűleg nem lesz gond az augusztus 20ával, hiszen csak ki kell engedni a karanténból ezeket az embereket, ők meg majd jól teletűzijátékolják a Dunát.

Katy Perryről eddig is tudtuk, hogy tűzről pattant leányzó, most ez ismét tanúbizonyságot nyert, mint ahogy az is, hogy a melleivel valami nagyon nem stimmel. Hol tejszínhab, hol fénycsóva, de valami különös mindig előjön onnét. Fogalmam sincs, melyik dalból készül majd a következő videó, de annyi biztos, hogy azok a mellek megint csak életre kelnek.

Egyre korábban sötétedős szép estét mindenkinek. Nagyon haladunk bele az őszbe, sőt mit őszbe, már lassan a télbe és ennek folyományaként egyre hamarabb sötétedik és így félve téblábolok minden este hazafelé a nem túl jól meg közvilágított utcánkba, macska nyávogások és sündisznó motozások közepette. Bár ugye ennek is meg van a varázsa.

Csak úgy mint annak a filmnek, amit mára hoztam. A dög 3. A cím nem annyira utal varázslatra, sőt mi több közönséges és ijesztő, de nem úgy a film. Ugye mivel a 3as szám esetünkben a darabszámra utal, így jogosan gondolhatjátok, hogy de hát volt itt előtte már két rész. Nos a pirost pont jár, mert valóban ez a helyzet. Az első rész még 2005-ben készült el. Kis költségvetés és egészen nagy siker jellemezte, köszönhetően a jól eltalált humoros részeknek és kellően véres és végtagokkal tarkított darabolósabb részeknek. A történt nem volt túl eredeti, de mivel a film nem is igazán vette magát komolyan, így azt hiszem ezt nem róhatjuk fel negatívumként.

A sztori a következő adott egy ivó, ahol x számú ember múlatja az időt, egyszer csak beront pár alak, véresen, fegyveresen és látszik rajtuk, hogy nem nyúlra vadásztak. Azonban hőseinknek szusszanni sincs idejük mivel a kocsmát azon nyomban ostrom alá veszik és kezdődik is az éjszakába nyúló tivornya, aminek a lényege a túlélés.

A második rész, aztán ott folytatódott, ahol az első abba maradt, habár a valóságban 3 évvel később készült el, alcímként pedig a vidáman hangzó Darálós pillanatok-at kapta.
Aztán tavaly jött a 3. rész, még több humorral, még több vérrel és még több repkedő végtaggal. A jó hír pedig, az, hogy október 7.-én idehaza is kiadták a 3. részt DVD-n, ami a Boldog befejezés címet viseli. Hőseink ismét szembe szállnak a döggel, hogy végleg elpusztítsák azt, és az árulkodó alcímet elnézve, talán ezúttal végleg sikerrel járnak.

Egyébként érdekesség a dög filmekkel kapcsolatban, hogy egy kezdő rendező nevéhez fűőödik az elkészítése, egész konkrétan John Gulagerről van szó, ami pedig ebben érdekes, hogy mégis egészen nagy nevek voltak, akik Gulager mögé álltak, például Ben Affleck, Matt Damon, és a hamarosan 3D-s horrorral előrukkoló, illetve a Sikoly trilógiát kiagyaló Wes Craven.

A forgatókönyv egyébként mind 3 dög film esetében Marcus Dunstan és Patrick Melton keze munkája, akik egy már egészen jól összeszokott párost alkotnak, hiszen a darabolós Fűrész írásában a 4. rész óta vesznek részt és a hamarosan mozikba kerülő 3D-s Fűrész is a két úriemberhez köthető.

De most mindenekelőtt Dög 3. - Boldog befejezés, legyen ez a hétvégi házi feladat, jövőhétre meg ígérem valami kevésbé vérben tocsogós és szörnyektől hemzsegő filmmel készülök.

Új nap új rovat. Jó nem szokott ez mindig így lenni, de most így van. A dolog egyszerűen fog kinézni, minden héten lesz egy hét, ez ugye adott és emellé mindig hozok valami dalt, ami éppen jó és mondjuk kiskirályként a hét dalának ítélek. Ez körülbelül ilyen egyszerű is lesz és akkor szerintem nincs más hátra mint előre, csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba.

Arra gondoltam, hogy az egyik kedvenc nyári slágeremmel nyithatnánk a sort, ami azért annyira nagyon még nem régi. Mivel ugye nem is akármilyen dalról van szó, rögtön két előadónk is van. Az egyik a tuc-tuc zenékkel operáló, de azért tényleg ügyes, francia David Guetta, és hogy ne csak tuccogás és ütemek legyenek egymásra pakolva ezért Kid Cudi is beszállt Guetta mellé. Kid Cudi egyébként az az emberke, aki a Day'n'Nite névre hallgató kis muzsikáról lehet ismerős, illetve ő az az ember, akinek a nevét talán a legtöbbféleképpen mondják a magyar rádiózásban. Kid Kudi, Kid Kádi, Kid Kidi és azt hiszem még sorolhatnám. Talán a legjobb lenne a magyarok vagyunk mondjuk hát magyarul elvet követve Kid Cudinak ejteni, aztán az anyja baja, hogy ilyen nevet adott a gyerekének.

Ugye egy elég ütemes kezdetű dalról van szó. A klip elején David Guetta valamilyen meghatározhatatlan farsangi jelmezben áll a keverők mögött és felhúzott vállal, epilepszia rohamot színlelve zenélget. A következő snittben pedig már jön is Kid Cudi a fejét vakargatva, hogy ő vajon miért nem kapott olyan ultravagáns jelmezt mint Guetta. Ám de aztán kék napszemüvegben veszítve ugrabugrálva asszondja hogy yeah. Pár pillanattal később már a kinyíló liftajtó mögött állnak a srácok és továbbra is ütemre rázkódnak, illetve picit később az ismeretlen ház kisnyugdíjasainak életét akadályozva a liftajtóban táncolnak, pedig tudhatnák, hogy kerekeskosárral lépcsőn közlekedni nehéz.

Végül aztán csak elkezdődik a danolászás és Kid Cudi az utcán sétálva rázendít, hogy butaságot csinált, de majd ez milyen jó emlék lesz. David Guetta pedig ezzel mit sem törődve zenél tovább a maskarájában tulajdonképpen a saját szórakoztatására.
A snittek hirtelen váltakozásba kezdenek, hol Kid Cudi egyedül van a liftben, hol Guettával, hol az utcán sétál, hol pedig David barátunk rázkódik, nagyon beleélve magát abba amit csinál.

Aztán mikor már kezdenénk kétségbeesni, hogy Kid Cudi sose ér oda ahova tart, akkor hirtelen egy fodrász üzletbe téved, ahol csupa idióta, ám de dekoratív hölgy dolgozik. Az egyikük egy kopasz ember haját szárítja, a másik hülyén nyírta meg az egyik vendéget, a harmadik pedig tornyot fúj borotvahabból a vendég fejére, annak legnagyobb megelégedésére.

Végül aztán csak elérünk a klip főmondanivalójához, amikor is főszereplőink visszaemlékeznek a szép időkre, amikor még David Guetta koncertre is sokan jártak nem pedig egy üres konténer iroda előtt zenélt egyedül a DJ, sőt mi több Kid Cudi is felmehetett a színpadra és az illemszabályokat semmibbe véve baseball sapkában közlekedhetett a discokban.

Fontos még megemlíteni a hölgyet is aki egyszer csak feltűnik a klipben, majd többet nem látjuk. A kérdés, hogy vajon ő ki, teljesen jogos, a választ viszont ne keressük, mert valószínűleg csak egy statiszta volt.

Érdemes még megemlíteni a meztelen lányokat is, akik néha a tükrökben tűnnek fel, ők éppen forgatnak, tehát már is felmerülhet bennünk, hogy Kovinak is érdeke fűződik ehhez az egészhez, habár őt magát sosem látjuk.
David Guetta ennek ellenére a discoban nem a meztelen lányokat fényképezi, hanem az őrjöngő tömeget, tanúbizonyságot téve arról, hogy micsoda úriember is ő, akiben nyoma sincs perverz gondolatoknak, bár az is felmerülhet bennünk, hogy ezt a látszott keltve akar becsajozni.

A dalban egyébként visszatérő motívumként szerepelnek a hey és yeah szavak, amelyekről már az első pillanatban megállapíthatjuk, hogy rendkívül jól rímelnek egymásra. A dal egyébként végig egy szövegrészletből építkezik, szóval jellemfejlődésről aligha beszélhetünk, ellenben könnyen megtanulható zenéről van szó, amivel bárki nagy sikert arathat az esti karaoke versenyeken, vagy az erőteljes pálinkázásba fulladt disznóvágásokon.

És hogy azért használható infóval is szolgáljak fontos tudni, hogy a klip január 4-én készült Miamiban. Belgiumban sokáig listavezető dal is volt, de az angol Dance listán is összejött egy második hely, a Billboardon pedig a 94.ik helyig vitte.

Boldog Karácsonyt meg hohohoho. Oké, tudom ám, hogy itt még nem tartunk, viszont mára egy karácsonyi beütésű filmet hoztam. Mondjuk amerikait, szóval nem a saját magát kulcslyukon bepasszírozó Jézuskáé a főszerep, hanem a piros kabátos, télapóé, akinek van zsákjában minden jó. És igen, tudom, hogy hamar van egy karácsonyi filmhez, de talán jobb, ha még az ünnepek előtt mesélek a filmélményről, mert igazából rendhagyó film ez a mai. Több címet is visel a film, de maradjunk most a mennyből az ördög elnevezésnél, ami már nem tűnik túl barátságosnak és ez a későbbiekben is jellemző lesz a filmre.

Az alapszituáció a következő. Adott ugye a jóságos télapó, akiről esetünkben kiderül, hogy valójában az ördög gyermeke és gonosz, csak mivel ezer évvel ezelőtt egy arkangyal legyőzte curlingben, 1000 évig jóságosnak kell lennie. Ám de kiszabott idő letelik és a Télapó végre újra gonosz lehet és bosszút állhat a hülye gyerekeken a sok idegesítő levél miatt, a szülőkön pedig a... hát csak úgy.

Természetesen a jó öreg arkangyal is előkerül, aki újra a kedvesség burkába akarja taszajtani piros ruhás ellenfelét és voltaképpen az ő összecsapásukról szól a film is.
Igen a készítőknek valószínűleg nem volt gyerekszobájuk, sosem kaptak semmit a Mikulástól és betegek. Vagy csak kitaláltak egy alternatív választ a karácsonyi vásári dömpingre, a karácsony elüzletiesedésére és megszületett a gonosz télapó ötlete.
Igazából egy egész kellemes kis akció-horror-vígjátékról beszélhetünk a filmesetében, ami nem annyira véres, hogy gusztustalan lenne, de egy picit szembe megy a normális viselkedéssel és a karácsonytól megcsömörlött, a bevásárlástól izzadtan reszkető emberkéknek pont ez kell, egy kőkemény télapó, aki nem lacafacázik.

Kicsit valóban elborult elmére vall a film, de van szórakoztató értéke, illetve külön jó, hogy a  készítők sem próbálták meg komolyan venni magukat, viszont mégis egész jó történetet összerittyentettek és a szereplőkre sem lehet panaszunk.

A télapó szerepében Bill Goldberg tetszeleg, akiről talán annyit elég is mondani, hogy korábban pankrátor volt, tehát dukál neki a szerep. Rajta kívül még Emillie de Ravint említeném, a kis szöszit, akire leginkább a Lostból emlékezhetünk, de a Sziklák szeme újrájának első részében is feltűnt.

A film rendezése és forgatókönyve David Steiman elborult elméjét dicséri, vagy inkább nem, mindenesetre első ilyen jellegű próbálkozása ez a film a fiatal rendezőnek, habár közreműködött már olyan filmek készítésénél is mint a számkivetett, vagy az Anthony Hopkins-os vörös sárkány.

Tehát, ha unod az ünnepeket és már félve gondolsz a karácsonyi mizériára, akkor DVD lejátszóba a Mennyből az ördöggel és másfélórára egész biztos, hogy felszabadulsz.

Hé!

Fontos bejelenteni valóm van. Itt a nyár, bár ez a mai napon mondjuk nem úgy néz ki, de azért mégis csak nyár van. Nyáron az emberek szeretnek kirándulni, sőt mi több szoktak is. Én pedig ember vagyok, bármit is állít néhány nagy fejű majom.

Az én életemben is eljött hát az idő arra, hogy jól megkirándultassam magam és a kis páromat. Igazából már ma kirándulunk ezt meg tegnap írtam, de a modern technika már csak ilyen. Remélem nem áztunk meg. Haha.

No de a lényeg, hogy ennek apropóján pedig nem tudok írni a blogra, de a szívem jó és nem akarom a látogatottságot se veszélyeztetni, ezért előre beidőzített bejegyzések kerülnek majd fel az oldalra az elkövetkezendő... ööö... holnaptól vasárnapig...
Ezek picit mások lesznek, mint az eddigiek, ugyanis az e-mailjeim között rábukkantam néhány nem is olyan régi szösszenetre. Filmajánlók, koktélajánlók, klipelemzés, amik még a Rádió Plusz Graffiti című műsorába készültek. A hanganyagok sajnos nem tudom hol a picsában vannak, ezért írásban kerülnek fel ide a dolgok, úgyse sokkal rosszabbak, de nem is jobbak. (Egyébként ha egyszer rábukkanok a hanganyagokra felpakolom őket, bár erre igény kicsi az esély, már csak mert lusta vagyok megkeresni őket.)

Naponta kettő ilyen kis anyag kerül majd fel, szóval fogyasszátok őket bőszen.

Ja meg imádkozzatok, hogy jó idő legyen ránk, mert ha esni fogom tudom, hogy kik a hibások!!!
 

Rövid leszek. Ez a film egy rakás szar...

De azért, hogy valamit vázoljak is a sztoriból. Igaz történettel állunk szembe, egy nyamvadt, mocsok, elmebeteg sorozatgyilkosról szól és film lényegében az ő történetét meséli el. Biztos tisztelgés akart ez lenni az áldozatok előtt (legalábbis remélem), de idegesítőek színészek, meg egyébként is. Erről nem vagyok hajlandó többet írni, még most is hányingerem van ha erre a filmre gondolok (és nem, nem azért mert annyira ijesztően gusztustalan).
Erre filmet pazarolni... pfff...
Egyébként csak a széles látókör véget, hozzátenném, hogy imdb-n egész jó pontokat kapott a film (mármint ahhoz képest, amit én adok mindjárt) és volt, aki nagyon méltatta, szóval lehet csak velem van baj.
Aki akarja nézze meg, de ne feledjétek én szóltam.

Pontokba öntve: 2/10 (de csak azért, mert én is tisztelegni próbálok az áldozatok előtt)

Az ufonauta az űrből jön, de nem egyenlő a meteorittal. Más néven földönkívülieknek is szokták nevezni őket, az ufonautákat, nem ám a meteoritokat. Űrhajóval közlekednek, de csak az űrben, mert ott még nincsenek bicikliutak kiépítve.
Az ufonauták a filmek közkedvelt alakjai. Például a Beépített szépségben is szerepel egy ufonauta... Sandra Bullocknak hívják.
A filmekben általában gonosz lényekként ábrázolják őket, bár az E.T. kedves volt, de azt Spielberg csinálta, ő meg a zsidókat is kedvesnek tartja.

Az ufonauták általában Amerikában tűnnek fel, bár már Magyarországon is láttak ufonautát, de őket többnyire részegek látták. Egyesek azt állítják magukról, hogy elvitték őket az ufonauták és jól meg is vizsgálták őket. Ez nem lehet igaz, hiszen az ufonauták még csak véletlen sem ilyenek. Kedvesek, hiszen jó nagy szemük van, akinek nagy szeme van azok pedig aranyos, kivéve a gekkókat.

Fontos tudni, hogy földönkívüliek köztünk is vannak, mert el tudnak vegyülni. A nagyon csúnya emberek általában földönkívüliek, egyesek szerint az LMP tagjai között is találunk ufonautát, legalábbis abból kiindulva, amennyi hülyeséget azok összehordanak.

Egyes elméletek szerint vannak a Földön olyan építmények, amelyeket az ufonauták építettek. Ilyenek például a piramisok, esetleg a Stonehenge, illetve néhány vályog ház Hajdúböszörmény külterületén.
Ebből persze gyorsan arra következtethetünk, hogy az építőiparban sok ufonauta lehet, akár még a kőművesek körében is. Ezt könnyen kideríthetjük, ha sörrel kínáljuk őket, amelyik megissza az biztos emberi lény.
Emellett fontos tény, hogy az ufonauták ritkán esznek jócskán szaftos marhapörköltet és a csalamádé se tartozik a kedvenceik közé. Aki ilyenekkel kínál egy földönkívülit, az meg is érdemli, hogy jól lelézerezzék.

A földönkívüliek élete egyébként nem könnyű. Akaratlanul is pánikot keltenek, akárcsak a gárdisták. Ez egyébként egy elég érdekes összefüggés, de ne ítélkezzünk.

Az Államokban állítólag az 51-es körzetben gyűjtik össze ezeket a fura lényeket, hazánkban a Parlamentben gyülekeznek és politikusnak adják ki magukat.

Az írás végére pedig íme egy kép, az egyik legveszélyesebb földönkívüliről: